2017. április 27., csütörtök

Nosztalgia.

Egyszerűen azt éreztem, hogy beakarok menni Szolnokra. No nem vásárolni, üzletet bámulni, hanem a régi Május 1 úti Nyomda színhelyét lefotózni, ahol tanulóéveimet, dolgozó éveimet töltöttem. 1970-től.  Mikor ott voltam, vegyült ebbe az érzésbe sok minden. Emlékszem, amikor apám azt mondta legyek nyomdász, mert a nyomdász, posta, pék, varró, kereskedő, fodrász életük végéig tartó szakmák lesznek ,  és abból mindig megtudok élni.
Dehogy akartam én nyomdász lenni, hanem gimnáziumban akartam tanulni, de nem lehetett. Így lettem betűszedő, amit így utólag nem bánok, mert közelebb vitt a kultúrához, művészetekhez!
A volt "Betűszedő terem"  ablakait kaptam lencsevégre a mostani állapotukban.  A régi Nyomda helyett ma a J.N.Sz.M-i  Pedagógiai Intézet működik.


A következő fotó az iskolánkról készült, ahol az iskola falait koptattuk kettő évig. A harmadik évet már a Tiszaparti Gimnázium  egyik épületszárnyában fejeztük be, mert ez az épület közben fiú kollégium lett. Iskolai éveim alatt szerettem bele a színjátszó csoportba, ahova Barcsai Jenő tanár úr  szervezett be minket diákokat. Imádtam az irodalmat, S. Icu is velem volt, meg mások az osztályból. S.Icuhoz sok szép emlékem fűződik, imádta József Attila költészetét, és a verseit szívesen hallgattam  vonatozás közben. Ezekhez, ahogy az idő engedte rajzokat készítettem. Sajnos az évek alatt ezek elvesztek. A színjátszó csoporttal több színjátékos fellépést megértem.  Szép évek voltak.   Csak részben látható az épület az osztály ablakai felől.