2011. január 8., szombat

Alkotótábor utáni festmények

2007-ben meghatározó állomása volt az életemnek, hogy alkotótáborban kipróbáljam az olajjal való festést. Sajnos nehezem tudtam oldódni, míg más több képet képes volt elkészíteni, addig én nagyon lassan haladtam a munkámmal. Kedvem nem ment el, mert nagyon érdekelt a technikai alapoknak a megszerzése. Viszont itt már nem tudtam gyorsan rögtönözni, kötött a kellek szabályai, amik nem voltak ínyemre. Hisz én épp máshogyan tanultam, megpróbáltam az élményen keresztüli érzéseimet szabadon kifejezni, úgy, hogy abból azt sem tudtam mi fog születni. Mindenesetre a család díjazta azt, hogy -  "legalább tudjuk mit ábrázol a kép" - amit elkészítettem. Hát igen a szabályok, megszokások.
Ezután amennyire időm tellett az iskolai évek alatt sikerült egy-két képet készítenem. 


                                                       alkotótáborban készült - olaj



 Vadvirágos /elajándékozva/
Itt vagyok

Életre várva
Életút /elajándékozva/
Pipacsos /elajándékozva/
Spanyol belső udvar /elajándékozva/
                                                                            Szilkés


2011. január 2., vasárnap

Kiállítás

Pár éves alkotás után tanítómesterem segített elindítani az utamon. Kettő közös kiállítással mutatkoztunk be, mester a gooblenjeivel, én a festészetemmel.
- 2002. Az első  közös kiállításunk a rákóczifalvi Művelődési Központban volt.


- 2003 Technika Háza, Szolnok.
 Közben éltem én is a változásaimat, a főiskolás évek minden energiámat kivették belőlem, keveset alkottam.

- 2007.   A Törökszentmiklós  Művelődési  Otthonban  került megrendezésre, már egyedül. Ezt megelőzte a nyári óballai táborban való részvételem, ami nagyszerű volt Hajnal László vezetésével. Sajnos nincs t csak ez az egy fotóm a kiállításról.

- 2009. Majd kétéves csendes időszak után úgy döntöttem, hogy ideje lenne egy pályázaton  részt vennem. Szükségét éreztem, hisz valamilyen visszajelzést az alkotásaimról,  fejlődésemről csak akkor kaphatok, ha  felvállalom a  megmérettetést is. Tudni akartam, hogy a meghirdetett pályázaton milyenek az esélyeim.
Egy Megyei Képző- és Iparművészeti Tárlatra a  Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Könyvtár és művelődési Intézet pályázatot írt ki az amatőr alkotók, iparművészek   részére a  Martfű Város Művelődési Központjának együttműködésével, ahol a Tárlat megrendezésre is került, zsűrizéssel egybekötve.
Nagyon örültem, hogy egyáltalán nem voltak megkötöttségek a témában illetően. Így három alkotásomat adtam be, ami közül az egyik csendéletes képen jutott tovább a  Tárlatra.   Ez egy nagyon egyszerű alkotásom volt, viszont a szakmailag elbírált kritériumoknak megfelelt. Véleményt is kérhettünk  a be nem jutott pályaművekkel kapcsolatosan a zsűrizőktől.


-2011. Szolnok Művelődési Központ . Ide  egy pályaművem jutott be.











Kezdeti lépések

Hosszú évek alatt egy átfogó változást éltem meg, amelyben a festés sokszínűsége kezdett kibontakozni. Ezekben a munkáimban a hatások hatásai tükröződtek vissza. Tartalmi mondanivalójuk érzések  alapján alakultak ki egy nagyszerű, felszabadult állapotban, természetesen zene mellett festve. 

                                                                    
Küzdelem /tempera
Táncjáték II.



                                                                           

Táncjáték III.

Cigánytánc





Tavasz/tempera

 Táncjáték I./tempera



                                                                  Cigánytánc/tempera
                             
Szárnyalás


Boldogság
Virágba borulás
Három királyok

Galaxis
Éjszaka /elajándékozva/
Mindenségem

Látogató

Megérkezés
Istenek világa
Vízió

Tűzmadár /elajándékozva/



Fátyolka
Tusrajz I.
                                                                            Égimadár
                                                                                 

                                                                    Kilépés a fénybe

Festői önvallomás

A festészet  csodálatos, benne a színek változatossága, és az az élmény, amelyet az ecsetek visszaadnak képzeletemből. Hagyom a szabad áramlását.........................

  

Nagy  Éva   autodidakta festő vagyok,  alkotói néven Látó Éva, amihez semmi misztériumot nem kötök. 
Számomra a látás,  a művészi kifejezés eszköze, hiszen ez útján érinthetem meg azt az élményt, ami a szemem elé tárul. Festményeimet L.É. monogrammal szignálom többnyire. 

Gyermekkori éveimet Szajolban töltöttem, mint egy   öt gyermekes család legkisebbje, rendkívül érzékeny személyiséggel, belső világgal. Mivel a legutolsó, sokszor egyedül játszottam magamra maradva. Rengeteget álmodoztam mindenről, beleszőttem bőven a fantáziámat  egy mesés, színekkel teli képek   álomvilágába. Sokat rajzoltam az óvodás  évektől kezdődően, amelyek elkísértek a nyomdász tanuló évekig, ahol a betűk ismeretét rajzolgattuk Horváth Zoli bácsi oktatása mellett. Elfoglaltságom adott  erőt ahhoz, hogy van szebb és boldogabb világ annál, amelyet akkoriban tapasztaltam meg. 

Aztán az életben csak sodródtam, az álomvilágom szertefoszlott, és nagy sokára, késői éveimre bukkant felszínre az, amit gyermekkorban elnyomtam. Életem tiszta hullámvasút volt,  megérintettem a romlást, a mélységet, magasságot, a vesztést, a káprázatot, örömöt, miközben mindez én voltam, meg nem is, de velem történt. Nem találtam a kiutat egyedül, kerestem a kapaszkodókat.  Forrásom a barátaim és a tanítómesterem volt, nekik köszönhetem a talpra állásomat, a visszanyert lelki egészségemet és azt a fejlődést ami, az élni akarás felé terelt. 

Változásaimat   mentális táncon keresztül éltem meg jó pár év alatt, ami igen változó volt, mert fokozatosan szakadtak le rólam az érzelmi blokkok, amelyeket gyermekkoromtól kezdve hurcoltam. Nehéz volt önmagamat megélni, ide talán felkiáltó jelet is tehetnék.
A lelki, mentális táncban tudatosabb életformám kezdett kibontakozni, mesterem segítsége mellett, és késztetést éreztem arra, hogy lerajzoljam, majd megfessem ezeket az érzésekkel teli mozgásokat. hatásokat, amik egyre közelebb vittek önmagamhoz, majd azokhoz a forrásokhoz, amelyek elvezettek a kibontakozáshoz. 

Így születtek napról napra az újabb alkotásaim  zene mellett, először temperával, ecset használata nélkül, hogy ráérezhessek a színekre, és élvezetessé tegyem a festés örömét. Közben az akvarell, selyem, porpasztell és olajfesték használatával kísérletezgettem  a technikákon belül.  A zeneterápia használatát először ebben a formában tapasztaltam meg. Élményem a festés mellett a felszabadult alkotás, amikor az idő nem létezik, és eggyé válok azzal, amit éppen teszek. Igaz lehet ez minden olyan tevékenységre, amit szeretettel végzünk. 

Remélem a gondolataim ébredést idéznek elő . Tudom sokan keresik a kapaszkodót a kiutat, csak nem tudják, hogyan tegyék meg hozzá az első lépéseket. Az én utam egy lehetőség volt  a sok közül, amely változásra megérettem és nagyon akartam, hogy megtörténjen. Nekem a mozgás és a tánc  a lételemem, ez inspirált, mást,  személyiségéből adódóan más inspirálhatja a változásra. Érdemes megtenni hozzá a lépéseket, mert van kiút akkor is, amikor már elveszettnek tűnik minden. Mégis a legfontosabbnak tartom azt, hogy elsősorban megtanuljuk a felelősség felvállalását önmagunkért is.